2010. június 2., szerda

Módra Ildikó: Trapp (***)

Itt nem kalandok, sokkal inkább történések zajlanak, pontosabban még azok sem, helyettük ezek elmesélt változatával találkozunk. A pajta lakói ugyanis, az állatos könyvek jól bevált receptúráját követve nagyon sokfélék: két kutya (egyik gyáva, másik fiú, de lánynevet visel), egy karthauzi kék (sznob) macska, egy hattyúi álmokat dédelgető kacsa, egy rocksztár kakas, Roki és népes rajongótábora (tyúkok). A könyv szerkezete kétségtelenül mestermunka: ahogyan állatonként hallunk egy-egy sorstörténetet, azzal párhuzamosan Trapp is mesél egy-egy „tanulságos történetet” valamikori cirkuszának figuráiról: az ágyúemberből cirkuszigazgatóvá rokkant Gusztávóról, az állatidomárnő Bettináról és galambjairól, a szomorú bohócról, Dimitrijről, a magának lábakat hazudó Amáliáról, a Bicebóca Kasszírnőről. Természetesen van a sok-sok emlék között vicces meg nevettető is, de az alaphang mégis a csöndes domesztikálódásé: a cirkuszigazgató elmegy olajbogyó-termesztőnek, Roki kilép a rock-bandából, s esténként szívesen gubbaszt a félhomályban a többiekkel, Antónia lemond az álmairól, és ráül kacsatojásaira, a bohóc és a kasszírnő egymásba szeretnek. „Az eltalált, a visszatalált, az összetalált, a rátalált, a kitalált és a megtalált” állatokkal és emberekkel benépesítve a hazatalálás meséje ez.
(A kritika többi része majd az ÉS-ben.)

3 megjegyzés:

  1. Andrea, írd majd ki, ha megjelent a lapszámot is léci. Hogy tudjam melyiket kell megvetetni. :)

    VálaszTörlés
  2. Rendben. De ha megjelenik, fettelni szoktam itt is, és rá lehet akkortól klikkelni...

    VálaszTörlés
  3. Aha... most már értem. :D
    Köszönöm.

    VálaszTörlés