A budapesti jellegzetes helyszínek felvonultatásával hangsúlyozott referenciatartomány erősítésével, valamint a cukrászat, az édességek világának leitmotivikus szerepeltetésével ismerős és már önmagában is nagyon szerethető mesevilág teremtődött. Ebben medvénk nemcsak az abszolút, minden értelemben vett vezéregyéniség (amellett, hogy a szövegben minden olvasó megtalálhatja a saját habitusához leginkább illő karaktert), hanem e kétszeresen is hibrid, fikció-való, ember-állat mesevilágnak lényegi megtestesülése. Pipogya mesebeli és mégis (hátha, talán, dejólenne!) itt él közöttünk, alkatilag állat, de lélekben igazi humanista. Kicsit szorongó ugyan, vannak rossz előérzetei, és valahogy mindig kicsit kívülállóként irányítja a többieket, de türelmes többnyire hebehurgya társaival szemben, felelősségteljes, vannak tervei, bátor – és legfőképpen humoros. Kissé blazírt néhol, kissé cinikus, de mindig nagyon pontosan reagál. Lehet, hogy azt szeretik a felnőtt olvasók is benne, hogy Pipogya a titkos felnőtt a történetben?(A kritika többi része majd az ÉS-ben.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése